tizennyolcadik fejezet
Gabe irodai telefonja berregett, mire ideges képet vágott. Mia az asztalánál ült, vele szemben, ami már eleve elég rossz hatással volt a figyelmére. Éppen a Karib-szigeteki üdülőparadicsom finanszírozási tervét próbálta összerakni, és meghagyta a titkárnőjének, hogy senki se zavarja.
– Mi az? – morogta dühösen. Eleanor hangja idegesen csengett a vonalban.
– Tudom, hogy azt kérte, ne zavarják, Mr. Hamilton, de az apja van itt. Azt mondja, fontos ügyben keresi. Úgy gondoltam, nem lenne helyes elküldenem. Gabe összehúzta a szemöldökét, homlokán mély ráncok jelentek meg. Mia aggódón pillantott fel rá.
– Kimegyek hozzá – válaszolta pillanatnyi habozás után. Nem akarta, hogy Miának végig kelljen hallgatnia az apját, akármit is akart elmondani.
– Kimehetek, Gabe – jegyezte meg Mia megértően. Gabe megrázta a fejét. Jobban szerette, ha az irodájában maradt. Távol a pletykáktól és a találgatásoktól. Már lefülelte a nőt, aki betört az irodájába – nem kellett sok hozzá, hogy a kollégái feladják –, és azonnali hatállyal elbocsátotta, ajánlólevél nélkül. Biztos távolban akarta tudni Miát ettől a közegtől. Kisétált a recepciós pulthoz, és látta, hogy apja ott ácsorog Eleanor asztala előtt. Gondterheltnek tűnt. Nem is kicsit. Még sosem látta őt ennyire feldúltnak.
– Szia, apa – üdvözölte.
– Mit tehetek érted? Apja még szomorkásabban nézett rá.
– Régebben nem kérdeztél tőlem ilyet, amikor meglátogattalak. örültél nekem. Gabe idegességét kezdte elnyomni a lelkifurdalás.
– Általában csak felhívsz. Nem számítottam rád, és megijedtem, hogy valami baj van. Apja egy pillanatig habozott, majd bedugta a kezét drága öltönynadrágja zsebébe.
– Baj van.
– Beszélhetnénk valahol másutt? Ebédeltél már? Reméltem, hogy tudsz rám egy kis időt szakítani.
– Mindig van időm arra, hogy az apámmal ebédeljek – felelte Gabe, és eszébe jutott, hogy pontosan ugyanezeket a szavakat mondta pár napja az anyjának. Régebben nem kellett külön-külön találkoznia kettőjükkel. Látta apján, hogy egy kicsit megkönnyebbült.
– Idehívatom a kocsimat – mondta neki, majd Eleanorhoz fordult.
– Szóljon a sofőrnek, hogy vegyen fel minket a ház előtt. És ügyeljen rá, hogy Mia ebédeljen. Mondja meg neki, hogy ha nem érnék vissza négyig, hazamehet.
– Igen, uram.
– Mehetünk? – Gabe az apjára nézett.
– A kocsi kint fog várni ránk, mire leérünk. Némán álltak egymás mellett a liftben. Furcsa, feszült helyzet volt, de Gabe nem akart ellene tenni. Nem tudta, helyrehozható-e még valaha is a törés a kapcsolatukban. Úgy viselkedett a partin, mint egy utolsó szemétláda. Apja bizonyára megalázva érezte magát amiatt, ahogy a barátnője ráhajtott. De nem ezt akarta elérni. Bármennyire is haragudott az apjára, nem akarta bántani. Csak azt akarta, hogy lássa, milyen nőcskékkel állt össze. Az utcán egy percet vártak, mire a kocsi eléjük gördült, és beszálltak. Gabe szólt a sofőrnek, hogy vigye őket a Bernardinba, mert ez volt apja egyik kedvenc étterme. Miután mindketten leültek az asztalhoz és leadták a pincérnek a rendelést, apja megtörte a csendet. A szavak úgy buggyantak ki belőle, mintha nem tudná tovább magában tartani a mondandóját. Arckifejezése fájdalmas, bűnbánó volt.
– Szörnyű hibát követtem el! – ismerte be. Gabe szótlanul hallgatta. Letette az asztalra a szalvétát, melyet épp kihajtogatott.
– Hallgatlak. Apja az arcát dörzsölte, ekkor vette észre rajta, mennyire elgyötört. Mintha egyetlen éjszaka alatt éveket öregedett volna. Karikás szeme körül és a homlokán elmélyültek a barázdák. Egy pillanatig habozott, aztán nagy levegőt vett, amitől az arckifejezése eltorzult. Gabe döbbenten vette észre, hogy szemében könnyek csillognak.
– Bolond voltam, hogy elhagytam az anyádat! Ez volt életem legnagyobb baklövése. Nem is tudom, mit hittem! Csapdában éreztem magam, boldogtalan voltam, és azon gondolkodtam, mit tehetnék. Hogy talán az lenne a megoldás, ha mindent elölről kezdhetnék. Gabe hangosan kifújta a levegőt.
– A kurva életbe! – mormolta maga elé. Erre számított a legkevésbé.
– Anyád nem tehetett semmiről! Ő egy szent, hogy annyi éven át elviselt. Azt hiszem, egyik nap azzal a gondolattal ébredtem, hogy megöregedtem, és már nincs sok időm hátra. Pánikba estem és elvesztettem a fejem. Mindenért az anyádat hibáztattam. Istenem! Azt a nőt, aki ennyi éven át mellettem volt, aki megajándékozott egy csodálatos fiúgyermekkel. Őt okoltam azért, hogy egy vénembert láttam a tükörbe nézve.
Egy olyan embert, aki
azt
hitte, hogy visszaforgathatja az idő kerekét, és visszatérhet ifjúkori
önmagához. Én csak újra fiatalnak akartam érezni magam! Ehelyett most úgy érzem
magam, mint egy aljas vén kéjenc, aki elárulta a feleségét, a családját, és el
sem tudom mondani neked, mennyire megbántam! Gabe nem tudta, mit mondjon erre.
Megdöbbent apja vallomásától. Képes volt ezt tenni az elkésett kapuzárási pánik
miatt? Mert nem tudta elviselni az öregedést? Bassza meg! – Nem akartalak téged terhelni ezzel, de nem tudtam, mi mást tehetnék. Nem is tudom, Matrice egyáltalán szóba állna-e még velem. Tudom, mennyire megbántottam. Nem várhatom el tőle, hogy bocsásson meg nekem. Ha ő tette volna ugyanezt velem, talán sosem bocsátanám meg neki.
– Az istenit, apa! Ha elbaszol valamit, nem aprózod el.
Apja elhallgatott, és szomorúan bámulta a poharát.
– Bárcsak ez az egész meg sem történt volna! Anyád jó asszony. Szeretem őt. Sosem csökkent a szeretetem iránta.
– Akkor miért igyekeztél annyira, hogy azokat a nőcskéket az arcába meg az én arcomba told? Van fogalmad róla, mennyire fájt ez neki? Az idősebb Hamilton arca elszürkült.
– Azok a nők semmit sem jelentettek nekem! Gabe undorodva felemelte a kezét.
– Ezt fejezd be! k Hagyd abba, apa! Jesszusom! A legelcsépeltebb közhelyeket pufogtatod. Szerinted anyának számít az bármit is, hogy azok a nők semmit sem jelentettek neked? Majd jobban alszik, ha tudja, hogy miközben olyan nőcskéket dugtál, akik feleannyi idősek, vagy még fiatalabbak, mint te, igazából arra gondoltál, mennyire szereted őt? Apja elvörösödve nézett körbe, amikor Gabe megemelte a hangját.
– Nem feküdtem le azokkal a nőkkel – felelte halkan.
– Nem mintha Matrice ezt valaha is elhinné nekem. De neked elmondom, hogy sosem szegtem meg a házassági eskümet. Gabe-nek vissza kellett fognia magát, mert már füstölgött a dühtől.
– De igen, apa, azt tetted! Akár lefeküdtél velük, akár nem, elárultad anyát és megszegted az esküd. Csak mert fizikailag nem csaltad meg, attól még gondolatban megtetted vele. Talán épp ezt a legnehezebb megbocsátani. Apja fáradtan, elkeseredetten dörzsölte a homlokát.
–Szóval azt mondod, nincs esélyem arra, hogy visszaszerezzem anyádat? Gabe felsóhajtott.
– Nem ezt mondtam. De meg kell értened, mit tettél vele, mielőtt egyáltalán arra gondolsz, hogy bocsánatot kérj tőle. Benne is van büszkeség, apa! És te megsértetted. Ha tényleg ki szeretnél vele békülni, akkor készülj fel arra, hogy hosszú, fáradságos küzdelem lesz. Nem fog azonnal visszafogadni. És nem adhatod fel az első elutasítás után. Ha jelent számodra bármit is, akkor harcolnod kell érte. Apja bólintott.
– Igen, ezt tudom. És vissza akarom szerezni. Sosem akartam elveszíteni.
Micsoda baromságot tettem! Mekkora marha vagyok! Egy szánalmas, vén marha! Gabe megenyhült.
– Beszélj vele, apa. Mondj el neki mindent, amit nekem is. De türelmesen végig kell hallgatnod, amit ezért kapni fogsz, és ahogy elmond téged mindennek. Rászolgáltál erre. Magyarázattal tartozol neki, és el kell viselned a reakcióját.
– Köszönöm, fiam. Nagyon szeretlek, tudod? Gyűlölöm magam azért, mert nemcsak az anyádat, hanem téged is megbántottalak. A fiam vagy, én pedig mindkettőtöket cserbenhagytam.
– Csak tedd jóvá! – felelte Gabe lágyan.
– Tedd újra boldoggá anyát, az nekem épp elég.
– Szia Gabe, beszélnünk kell… Mia felpillantott, és meglátta Jace-t Gabe irodájának ajtajában. A szíve majd' kiugrott a helyéből, az adrenalin csaknem a fülén fütyült kifelé. A bátyjának nem most kellett volna visszajönnie! Nem így akarta a tudtára hozni, hogy Gabe-nek dolgozik. Ash benyomult mögötte az ajtón, és a szemöldöke felszaladt a homloka közepére, amikor meglátta Miát az asztalnál ülni. Jace tekintete elsötétült. Magyarázatot keresve kapkodta a fejét Gabe és az ő asztala között.
– Mi a fenét csinálsz itt?
– Én is örülök, hogy látlak – felelte Mia higgadtan. Jace elindult feléje.
– A fenébe is, Mia! Nagyon megleptél. Nem számítottam rá, hogy itt talállak – mondta, miközben szúrós tekintettel vette szemügyre az asztalán tornyosuló aktákat és a laptopot, amelyen épp dolgozott. Ash pár lépéssel lemaradva, de nem kevésbe érdeklődő képpel követte.
– Mit csinálsz itt? És hol a pokolban van Gabe? Jace hangja értetlenül csengett. Mia nagy levegőt vett. Tudta, hogy a legjobb gyorsan túlesni a magyarázkodáson, nehogy bátyja gyanút fogjon. Minél tovább húzza, annál inkább sárosnak fog tűnni. Nem volt pókerarca, ami miatt rendszeresen bajba is került kamaszként. Sosem tudott Jace szemébe hazudni, ezért remélte, hogy nem fog túl sokat kérdezősködni, különben neki lőttek.
– Gabe-nek dolgozom – válaszolta nyugodt hangon. Ash csodálkozó képet vágott, aztán az ajtó felé sandított.
– Én majd inkább kint várok. Jace arcára kiült a döbbenet, hogy mi a francot jelentsen ez az egész? Miután Ash becsukta maga mögött az ajtót, idegesen fordult Miához.
– Szóval, mi a fene folyik itt? Neki dolgozol? Mégis milyen minőségben? És miért most kell ezt megtudnom?
– Az történt, hogy Gabe felajánlott nekem egy állást, a személyi asszisztenseként. Te pedig nem voltál itt, és ezt nem telefonon akartam megbeszélni veled.
– Mégis mi a francért nem? Mia a szemét forgatta.
– Mert pontosan úgy reagáltál volna, mint most, és az első géppel hazajöttél volna, hogy kiderítsd, mi a helyzet.
– És ez mégis mikor történt? Mia megrándította a vállát.
– Akkortájt, amikor elutaztatok Ashsel Kaliforniába. Találkoztam vele a megnyitón. Azt mondta, jöjjek el az irodájába, és most itt vagyok, tessék.
– Csak így? – kérdezte gyanakvóan Jace. Szúrós szemmel fürkészte Miát, mintha bele akarna látni a fejébe.
– Gabe-nek igaza volt abban, hogy a La Patisserie-ben csak elvesztegetem a tanulmányaimra fordított időt, pénzt és energiát. Kényelmes voltam, és talán egy kicsit tartottam is attól, hogy komolyabb munkát vállaljak. Ez az állás
jó
lesz arra, hogy gyakorlatot szerezzek. Jace pillantása ellágyult. – Ha itt akartál dolgozni, miért nem nekem szóltál? Hisz tudod, hogy gondoskodtam volna rólad! Mia próbált óvatosan fogalmazni, mert nem akarta megbántani a bátyját. Sok mindent feladott értej mégis felépített egy sikeres cégbirodalmat, miközben az ő felnevelésével kellett vesződnie.
– Szerettem volna magam intézni – felelte halkan.
– Tudom, hogy adtál volna állást nekem. És talán nincs is nagy különbség aközött, hogy Gabe-nek dolgozom, vagy neked. Most is mindenki úgy tekint rám, mint Jace Crestwell kivételezett kishúgára. Amúgy meg nem is tudnék veled dolgozni, ezt te is tudod. Már az első napon megfojtanánk egymást.
– Mia csibészesen mosolygott. Jace kuncogott.
– Talán. Lehet. De csak mert olyan iszonyú makacs vagy! Mia a fejét ingatta.
– Nem vagyok az! Csak mindent jobban tudok nálad.
– Azért örülök, hogy látlak, kicsim. Hiányoztál, míg Kaliforniában voltam.
– Ezért holnap este elviszel vacsorázni! – incselkedett Mia. Jace elhúzta a száját.
– Nem lehetne egy nappal később? Van egy kis dolgunk Ashsel. Ezért is jöttünk vissza korábban. Vacsora a befektetőkkel. Dögunalom. Végtelenített seggnyalás.
– Megbeszéltük! De nem fogod kimenteni magad!
– Egy frászt fogom! Munka után menj haza, öltözz át, ha szeretnél, és majd érted megyek. Egyébként mivel jársz munkába? Mia próbált könnyednek tűnni, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy Gabe gondoskodik a munkába jutásáról.
– Gabe sofőrje hoz be reggel és ő is visz haza. Természetesen arról nem szólt, hogy általában együtt mennek el Gabe-bel, és a lakásán töltik az éjszakát. Most, hogy a bátyja visszatért, sokkal körültekintőbbnek kell majd lenniük. Kiborulna, ha megtudná, mi megy titokban közte és Gabe között. Jace helyeslően bólintott.
– Akkor jó. Nem szeretném, ha gyalogolnál vagy metróra szállnál – mondta, majd az órájára pillantott.
– Tudod, mikor jön vissza Gabe? Egyébként is, hol a pokolban van? Azt hittem, ma egész nap az irodában lesz.
– Ó, elment az apjával. Nem tudom, mikor jön vissza, ha egyáltalán visszajön.
– Ne is mondj többet! Milyen kibaszott szar egy helyzet - jegyezte meg Jace. Pedig ő még a felét se ismerte a sztorinak. Előrehajolt, és megsimogatta Mia haját.
– Hagylak dolgozni. Gabe kőkemény főnök. Remélem, tudod, mibe mentél bele. Talán jobb lett volna, ha Ash mellett dolgozol. Odáig van érted, tudod? Mia elnevette magát.
– Boldogulok. Ne aggódj miattam. Nincs más rajtam kívül, akit Ashsel macerálhatnátok?
– De igen, a befektetőket – morogta Jace.
– Vigyázz magadra, kicsim! Már alig várom, hogy együtt vacsorázzunk. Sok mesélnivalónk van egymásnak. Mia megkönnyebbülten sóhajtott fel, miután bátyja kiment az irodából. A pulzusa gyorsvonatként zakatolt, rákönyökölt az asztalra, és az arcát a kezébe temette. Ez jobban ment, mint gondolta. Gabe kiszállt a kocsiból a HCM irodaépülete előtt, és elindult a bejárat felé. Három lépést tett, mire szembetalálta magát Jace-szel, aki idegesen grimaszolva épp feléje tartott. Egyértelmű volt, hogy őt várta. Baszki! Csak holnap kellett volna visszajönnie az üzleti útról. Reménykedett, hogy Mia ügyesen kezelte a váratlan helyzetet. De barátja arckifejezéséből úgy tűnt, akármit is mondott neki Mia, az nem nyugtatta meg.
– Beszélnünk kell! – vetette oda neki Jace, amikor odaért hozzá.
– Rendben – felelte nyugodt hangon.
– Mi újság? Volt valami gond Kaliforniában?
– Ne nézz hülyének! Azzal csak felidegesítesz. Pontosan tudod, miért vártam rád itt lent.
– Mia – sóhajtott Gabe.
– Úgyhogy ne szórakozz velem! Mi a franc folyik itt, Gabe? Mégis miért nem szóltál róla, hogy felvetted a húgomat?
– Ezt ne itt az utcán beszéljük meg.
– Az irodám megfelel? Gabe bólintott, és bementek a lifthez. A liftben mások is utaztak, ezért szótlanul mentek fel az emeletükre. Követte Jace-t az irodájába, amely az övé szomszédjában volt. Jace becsukta az ajtót maguk mögött, az ablakhoz sétált, majd megfordult, és rábámult Gabe-re.
– Nos?
– Nem értem, miért vagy ilyen ideges – felelte Gabe nyugodtan.
– Hiszen meséltem neked, hogy találkoztam vele a megnyitón. Téged keresett. Táncoltam vele, beszélgettünk, és mondtam neki, hogy másnap jöjjön be az irodámba, aztán hazavitettem a sofőrömmel.
– Tájékoztathattál volna engem is a tervedről! Még találkoztunk is aznap, mikor Mia bejött hozzád. Gabe bólintott.
– De fogalmam sem volt, hogyan reagál majd az állásajánlatra, és nem lett volna értelme felhergelni téged, ha nem fogadja el. Nem kell az engedélyed ahhoz, hogy felvegyek egy személyi asszisztenst. Jace fenyegetően nézett rá.
– Valóban nem, de akkor igen, ha Miáról van szó. Ő az enyém, Gabe! Csak ő maradt nekem. Ő az egyetlen hozzátartozóm, és az utolsó leheletemmel is védelmezni fogom. Nem pálya neked.
– Az isten szerelmére, nem vagyok egy szívtelen féreg, aki elevenen megnyúzza. Én is láttam őt felnőni, veled együtt. Nem leszek gonosz vele. Amikor ezeket a szavakat kimondta, elöntötte a bűntudat. A pokolban fog megrohadni. Ez már biztos. Ott fog sínylődni az örökkévalóságig.
– Ajánlom is neked! Ne merészeld bántani – mondta Jace fogcsikorgatva.
– Úgy értem, semmilyen módon, Gabe. El a kezekkel a kishúgomtól! Tiszteletben fogod tartani, és nagyon vigyázol rá. Ha nem így lesz, velem találod szemben magad. Gabe lenyelte a dühét, amit a fenyegetés váltott ki belőle. Nem haragudhatott Jace-re, amiért Miát védte. A helyében ő is ezt tette volna. De bosszantotta, hogy a barátja ennyire nem bízott benne, és el tudta volna képzelni róla; hogy tönkretesz egy ártatlan lányt. Hiszen épp ezt tette… A saját kényére-kedvére használta. Semmi más nem érdekelte, csak az, hogy birtokolja.
– Megértettem – felelte összeszorított fogakkal.
– Ha befejeztük, akkor most megyek dolgozni.
– Ashsel ma este üzleti vacsorára megyünk, de nem tart sokáig. Van kedved utána meginni valamit? Jace kérdése békejobb volt, hogy tompítsa az előbbi pengeváltás élét. Baszki. Estére tervei voltak Miával. Könnyű vacsora, és persze kefélés. A kurva életbe! Nem akart feszültséget Jace-szel és Ashsel sem. Meg kellett találnia a módját, hogy titokban találkozgasson Miával, de közben a legjobb barátait se hanyagolja el.
– Egy kicsit később jó lesz, úgy kilenc körül – felelte, és már azon töprengett, hogyan fogja Miával megoldani az estét. Jace bólintott.
– Részemről rendben. Majd szólok Ashnek.